Közöttünk élnek

 

RADVÁNY LÁSZLÓ

 

Életút

1939 június 9-én születtem, három gyerekkel és négy unokával „büszkélkedhetek”.
Nagy szerencsének tekintem, hogy teljes gyermekkoromat vidéken tölthettem. Általános iskolai tanulmányaimat Tiszaugon kezdtem és itt végeztem először mezőgazdasági munkát is. Középiskolai tanulmányaimat a Debreceni Református Gimnáziumban kezdtem, majd a második évtől a keszthelyi gimnáziumban folytattam, ott is érettségiztem. Ezekben az években a nyári szünetek nagy részét vasúti pályák gyomlálásával, erdőirtással, stb. töltöttük. Ezután Budapesten dolgoztam segédmunkásként, majd ipari tanuló lettem egy „maszek” kisiparosnál, abban az időben, amikor a „mesterek” kényük-kedvük szerint csicskáztathatták az inasokat. A szakmunkás bizonyítvány megszerzése után gyárban dolgoztam szakmunkásként. Már ekkorra kialakult bennem az a meggyőződés, hogy aki életében nem végzett semmilyen ilyen jellegű munkát, azt nem engedném a hatalom közelébe.
Néhány év gyári munka után beiratkoztam az egyetemre, ahol közgazdász képesítést szereztem. Ezt követően a külkereskedelemben dolgoztam egészen 1989-ig. Döntően külkereskedőként, kis részben magánemberként négy kontinens több mint negyven országában jártam, dolgoztam. Azt tapasztaltam, hogy minden országban, minden népnél vannak jó és rossz, intelligens és tudatlan, békés és viszályt szító emberek, nincs alapja annak, hogy egyes népeket kollektíven lenézzünk, másokat esetleg bűnbaknak kiáltsunk ki.
1989 után a magán szektorban tevékenykedtem, részt vettem több cég megalakításában, amelyek a gyorsan változó környezet feltételeinek függvényében változó sikerrel ténykedtek.
Családom múltja, jelene és remélem jövője is számos szállal kötődik Tiszaughoz. Mindig is szerettem volna tenni valamit Ugért, végül ennek formáját az „arboretumfalu” elképzelésben találtam meg. Meggyőződésem, hogy ennek keretében, a Magyarországon eddig nem ismert vagy ritkán előforduló növények telepítésével elősegíthetjük az élhetőbb környezet kialakítását, a falu turisztikai vonzerejének erősítését, a község fejlődését.
 

 

GULYÁS LAJOS

az "öreg katona"

 

 

Gulyás Lajos, Lajos bácsi Budapesten, 1923. szeptember 19-én született. Megszületésekor édesanyja belehalt a szülésbe. Így került alig pár naposan Tiszakürtre, nagyanyjához. Gyermekkorát az állandó költözések miatt hol Tiszakürtön, hol Szelevényen töltötte, mígnem az elemi iskola befejezésekor Tiszaugra költözött a család.

Nagyapja iparosnak szánta, de nagynénje a továbbtanulását megakadályozta. Napszámosnak kellett szegődnie, mindössze 8 évesen.

A II. világháború évei alatt a keserves paraszti lét elől menekülve 1942-ben 19 évesen önként jelentkezett katonának. Így osztották be a Zrínyi Miklós 7. honvéd gyalogezred ceglédi zászlóalj géppuskásai közé. A kiképzés után előbb őrvezetőnek, majd szakaszvezetőnek léptették elő. Egysége szolgált a doni harcokban is. A háború befejezése nem jelentette az azonnali hazatérést, Lajos bácsi több katonatársával együtt orosz hadifogságba esett.

1999-től 2002-ig a helybeli lap, a „Tiszaug” újság folytatásokban leközölte visszaemlékezését, „Szovjet hadifogságom története” címmel. Az újságban való közléssel szinte egy időben a Kossuth Rádió is leközölte a memoárt.

Lajos bácsi 2013. szeptember 19-én töltötte be 90. életévét. Mindennapjai között segíti féltő gondoskodással leánya és unokája.

 

 

 

BALÁZS JÓZSEF
fafaragó mesterember

 

Mottó: Szeresd a természetet, a harmóniát. Tegyél érte.
Ha építeni nem tudsz, ne rombolj!


Önmagáról így szól:
"Már kisgyermek korom óta járom a természetet, a soproni erdőktől a Balatonon keresztül a Tiszáig.Világ életemben rajongtam a fáért. Szeretem éltében, holtában. Szeretem árnyat adó lombját, szeretem színét, szeretem formáját. Szeretem a fűrészpor illatát, a fából készült tárgyakat. Egyszóval: életem a fa. Ez a szerelem egész eddigi életemet végig kísérte. A fából készülhet bölcső és készülhet koporsó. Bölcsőt már csináltam. Néhány munkám látható Tiszaug utcáin. Ezek nem művészi alkotások, inkább használati tárgyak. Hirdető táblák, virágtartók, utca névtáblák, asztalok, padok, gyaloghidak, játékok. Szívesen csinálom, nem várok érte köszönetet. Amit teszek azt, az engem és a feleségemet oly meleg szívvel befogadó Tiszaugért teszem. 1997-ben telepedtünk le feleségemmel Tiszaugon. A Tájház vendégkönyvében tettem ígéretet még annó, hogy amíg bírom erővel, segítem ezt a kis falut. Szeretek itt élni. Szeretem az embereket, tisztelem a barátságot, nagyra becsülöm a szorgalmat. Nem állom a kishitűséget, megvetem a "patópáli" lustaságot, az emberi természet parlagfüvének tekintem az irigységet, tehát irtom ahol érem."

   

 

 

BALÁS EDÉNÉ
aranykoszorús fafaragó mester

"Kitűnővé egy szerencsés perc által is válhatunk,
hasznos emberré a fáradtságos évek tesznek."


A fafaragáshoz való vonzalmam 1993-ban kezdődött, mikor tiszaugi hétvégi házunknál székely kaput készített férjem édesapja, aki nyugdíjazása után kezdett el faragni. Apósom csodálatos szobrokat készített, engem azonban a fák gyökerei vonzanak. Az árok szélén talált, kifordított, földdel telt gyökerek jelentik számomra a fantázia világát. Csodálatos dolgokat látok szunnyadni az egymásba gabalyodó gyökérszárakban, melyeket vésővel keltek életre, s ezzel aztán egy életre szólóan el is jegyeztem magam a fafaragással.
A fák gyökereiben, ágaiban az emberek karaktereit találom, s a más számára halott fa nekem élővé válik.
Megkeresem mindazt, amit a növény növekedése útján közvetít az emberek felé. Így nem én tervezem az alakot, hanem a természet.
Nekem a legfőbb mesterem a természet. Iránymutatását követem, így egyéni formát sikerült kimunkálni. A szép iránti igényesség a fák gyökereiben, ágaiban jelentkezik, számomra ez nyújt sikerélményt, mely olyan mint a jó szél, előre hajtja az embert.
Nem áll mögöttem művészeti oktatás, nem támogattak mesterek, mindenre magamnak kellett rájönnöm.
De boldog vagyok mikor kezem közt a már halott fa újra életre kel. A fában már születése pillanatában benne rejlik a mű, csak meg kell látni benne.
Faragásom, ha már egyetlen embernek tetszik és ezzel örömet tudok hozni oda, ahol gond tanyázik, akkor már érdemes volt alkotni. Számomra a fafaragás lelki létet jelent, a fába faragom örömöm, bánatom egyaránt, ezért "édes gyermekem" mindahány.

Zsűriztetve:
A Képző-, és Iparművészeti Lektorátus által.
1997 óta folyamatosan

Aranykoszorús mesteri kitüntetés:
Adományozta a Kecskemét és Vidéke Általános Ipartestülete
2004-ben

Kiállítások:

- Tiszaugi otthonomban állandó Fafaragási Galéria
- Lakitelek, Népfoiskola (többször)
- Lakitelek, Mákvirág Galéria (többször)
- Budapest EXPO, Utazás kiállítás (1997-tol minden évben)
- Budapest Államigazgatási Főiskola
- Kecskemét, Hírös Hét (1997 óta minden évben)
- Kecskemét és Vidéke Általános Ipartestülete (többször)
- Rüssesheimi, Kecskemét testvérvárosában
- Tiszaug, Művelődési Ház
- Szigethalom, Taksony, Vecsés, Szentkirály.stb.

Köztéri alkotások:
- Tiszaugi Emlékpark: Alföldi juhász, Kopjafa
- Dunaharaszti, Millenniumi Emlékpark: Kopjafa

Tiszaug,Rákóczi út 76
70/289-3207